Ügyfélszolgálat: +36 72 510 993, Diszpécser központ: +36 72 224 654

  • Menetrend

    Vonalak, járatok, menetidők, útvonalak, vonalhálózati térkép.

  • GPS Utastájékoztatás

    Autóbuszok pillanatnyi helyzete elektronikus térképen.

  • Ügyfélszolgálat

    Különjárati megrendelés, utasbalesetek és káresemények ügyintézése.

  • Mobil jegy

    Gyors, kényelmes jegy- és bérletvásárlás, sorban állás nélkül.

Történetünk

Pécs város tömegközlekedésének története 1993-ig

Pécs város tömegközlekedése nem vonatkoztatható el hazánk közlekedéstörténetétől, technikai színvonalától. A városi szervezett tömegközlekedés kezdetének időpontját 1832-től számolják, ekkor indultak el a társasági, illetve a vállalati menetrendszerű lóvontatású omnibuszjáratok. Létrehozásának szükségességét a magyar főváros polgáriasodása és európai méretű iparosodása, a lakosság számának növekedése indokolta.

Pécsett, 1881-ben alakult meg az Első Pécsi Közkocsi Társaság, melynek járatai a Széchenyi tér - Balokányfürdő, majd a Madarászfürdő (mai Hullám) között közlekedtek. Az első tömegközlekedési jármű a 10-15 személyes lovas omnibusz volt. 1920-tól omnibuszjárat közlekedett a Széchenyi tér és a Köztemető között. Ez azonban már rövidéletűnek bizonyult, helyét 1926-ban átvette az autóbusz. A villamosvasutak létesítésében Pécs a hazai nagyvárosok között meglehetősen "későnébredőnek" bizonyult, a pécsi villamosvasút gondolata 1895-ben merült fel először. Az első létesítési ajánlatot 1897-ben nyújtotta be egy bécsi építési cég. Tervezete egy bővebb hálózat ajánlatát foglalta magában, mely Rácvárosig terjedt volna.

1910-ben a város mintegy 60 000 lakója aránylag kis területen élt. A város sűrűn lakott területének határa akkor keleten a Zsolnay-gyár, délen a Majláth (ma Nagy Lajos király útja) utca, nyugaton a Tüzér utca, északon a mai Magaslati útról délre eső, vele párhuzamosan futó hegyoldalba épített néhány keskeny utca volt.

A város vezetői a tömegközlekedés megoldásának lehetőségeivel először a XX. század első évtizedeiben foglalkoztak. Az a részvénytársaság, amely a villamos és a közlekedési vállalatok egyesítésére létesült, megvizsgálta a villamosvasút létesítésének lehetőségét, ezt azonban a város topográfiai helyzete miatt nem tartotta kifizetődőnek, és ezért lemondott a megvalósítás tervéről. (Hazánkban a lóvasút és a gőzüzemű közúti vasutak után a villamos vontatású vasutak a XIX. század végén jelentek meg.)

A budapesti GANZ Villamossági Rt. a XX. század első évtizedének végén üzleti érdekből javaslattal fordult a város vezetőségéhez a közúti villamosvasút építése tárgyában. A Városi Törvényhatósági Bizottság a villamosvasút létesítésének gondolatát örömmel vette, a javaslatot 1910-ben elfogadta. A Városi Tanács 1910-ben hirdetett pályázatot az építkezés kivitelezésére, melyet a Ganz Villamossági Rt. nyert meg.

Az építkezés első lépcsőjeként a vonalhálózat terveit készítették el. A későbbiekre tervezett bővítésekre nem került sor a két világháború, a közbeeső gazdasági válságok, majd a hálózat megszüntetése miatt. A fővonal: a Szigeti úti Hadapródiskola végállomás (a mai Orvostudományi egyetem) - Ferencesek u. - Széchenyi tér - Király u. - Búza tér - Rákóczi út - Zsolnay V. u. kereszteződés. A vonal itt elágazott a Zsolnay gyár - Balokányfürdő végállomásig, valamint a Külvárosi pályaudvar (Bacsó u.) végállomásig.

A villamosok az elágazástól (Gépipari technikum sarok) váltva közlekedtek a két végállomás irányába. A fővonalból a Széchenyi térről ágazott el a vonal a vasútállomás irányába: nyomvonala a Széchenyi tér végállomás (Városháza) felől az Irgalmasok utcán folytatódott, majd jobbra kanyarodott a Rákóczi úton, és a Zsolnay szobortól jutott célegyenesbe a Főpályaudvar felé. A pálya mindkét vonalon egyvágányú volt, kitérőkkel. A közlekedés 1913. október 20-án ünnepélyes keretek között vette kezdetét. Az első év üzemi tapasztalatait úgy összegezték, hogy "a vonalakon a forgalom akadálytalanul bonyolódott és a város közúti vasútban olyan forgalmi eszközt nyert, amely nemcsak fontos közszükségletet elégít ki, hanem sok irányban értékfejlesztőleg és termékenyítőleg hat". A villamosvasút méretezése, nyomvonala megfelelt a követelményeknek, jól követte a város keleti-nyugati fekvését és az akkori város minden lényeges pontját összekötötte. A fővonal hossza 3,5 km, a vasútállomás vonal 1,3 km volt. Induláskor a vonaljegy ára 20 fillér, a szakaszhatárig (mindkét irányból a Széchenyi tér) 12 fillér volt.

A forint bevezetésétől a vonal 60, a szakasz 40, a kisszakaszjegy ára 20 fillér volt. Az utóbbit a későbbiekben megszüntették, a vonal és szakaszjegyárak a villamos megszűnéséig érvényben voltak. A járatok követési ideje 10-12 perc volt. Az utasszám csúcsot 1958-ban érte el a villamos 13,6 millió fővel. A kocsikilométer csúcs 850 ezer km volt 1955-ben. A történethez a feketelista is hozzátartozik: 37 év alatt 11 balesete volt, a gázolásos balesetek száma 11. Az utóbbiakban, több esetben az öngyilkossági szándék volt az okozó. A II. világháború után Pécsett csak nehezen indult meg az újjáépítés. Elsőként a kevés kárt szenvedett villamos üzemet indították újra (1944. 12. 12).

A részvénytársaság 20 éves szerződésének lejártával a város 1933-ban átvette a vállalkozást, amely ettől kezdve Pécsi Városi Közlekedési vállalat néven működött. A fővárosi villamos-vasúttól az 1940-es évek végén több felújított motor és pótkocsi került Pécsre. A város gyors ütemű fejlődése a tömegközlekedés bázisának fejlesztését is megkövetelte volna, de a villamosvasút rekonstrukcióját a város jellegzetes fekvése, a keskeny, kanyargós utcák miatt nem tartották megoldhatónak. A vállalat tulajdonosa, a Városi Tanács, az UVATERV javaslatára úgy határozott, hogy felszámolja a villamosvasutat, és helyette továbbfejleszti az autóbuszüzemet. Az 1950-es évek második felére a villamospálya is leromlott állapotba került.

A hálózat bővítésére az utcák szűk keresztmetszete miatt nem volt lehetőség. Ez - többek között - megpecsételte Pécsen a villamosvasút jövőjét. A villamosvasutat két lépcsőben szüntették meg: a Széchenyi tér - vasútállomás vonal 1959. március 15-én, a fővonal 1960-ban adta át a helyét az autóbusz-közlekedésnek. A villamos utolsó üzemnapja 1960. augusztus 31-én volt, megszüntetésének indokolásául különböző ürügyeket gyártottak, valódi ok a pályaszerkezet, ill. a felsővezetékek elhanyagoltsága, és a felújítás rendkívül nagy költsége volt.

A köztemetőbe irányuló, egyre növekvő forgalom autóbuszokkal történő ellátására a város vezetősége 1926-ban két magánvállalkozónak ideiglenes engedélyt adott, ezt azonban rövidesen visszavonták, és a Pécsi Villamos Vasúti Részvénytársaságnak adták meg a jogot a menetrendszerinti járat fenntartásához. 1926. augusztus 19-én a részvénytársaság két Renault típusú alvázra épített autóbusszal megindította a rendszeres autóbusz-forgalmat a Széchenyi tér és a Köztemető között. Az autóbusz-közlekedés gyorsan tért hódított Pécsett. Az elszállított utasok száma évről-évre emelkedett, egészen a II. világháborúig. Az autóbusz jó kiegészítője lett a villamos-vasútnak, az új vonalak induló állomása rendszerint a villamosok végállomásánál települt.

Az utazási kedv megélénkülése a járatok számának folytonos emelkedését is jelentette. 1935 júliusában indult meg a rendszeres autóbuszjárat a mecseki turistaházhoz. A többi autóbuszvonal forgalmának élénkülését az igen mérsékelt árú, kombinált autóbusz-villamosbérletek bevezetése eredményezte. Az autóbuszok a peremvárosok lakóit szállították a villamoshoz, amelynek utasszáma ekkor annyira megemelkedett, hogy a nyitott pótkocsikat is zárttá alakították át, egész éven át való üzemben tartás végett.

A háború után a közlekedési vállalat működéséhez, az autóbuszüzem helyreállításához külső segítségre, a fővárosi üzemek közreműködésére volt szükség. Elsősorban a háborús kárt nem szenvedett villamosvasúti üzemet indították be, majd a teljesen lepusztult autóbuszparkot kezdték újjáépíteni. Az utazási kedv megélénkülése a járatok számának folytonos emelkedését is jelentette. Az autóbuszüzem és a villamosvasút díjszabásait 1942. január 1-jétől 1946. augusztus 1-jéig - a forint megjelenéséig - 49-szer változtatták meg.

Az első hazai gyártmányú IKARUS 30 típusú autóbuszok 1952-ben érkeztek Pécsre. A forgalom a város iparosodásának, a lakosság gyors ütemű növekedése folytán mind zsúfoltabbá, nehézkesebbé vált. A tömegközlekedéssel a város lakossága sohasem volt elégedett és a városfejlődés robbanásszerű időszakában ostromolta a tanácsot, hogy javítson a közlekedésen.

1945. július 25-én elindult az első autóbusz, majd októberig további három. A következő évben további két autóbusszal bővült az állomány.

Az első járatok beindulása:

  • 1945. október 1: Széchenyi tér - Köztemető
  • 1945. október 1: Széchenyi tér - Pécsbánya
  • 1945. október 1: Széchenyi tér - Hősök tere
  • 1946. szeptember 28: Széchenyi tér - Hotel Kikelet (1948-tól Dömörkapu)
  • 1946. szeptember 28: Tüzér út - Istenkút (1951. április 15-től Deindolig.)

A vállalat elnevezése ekkor (1933-tól 1949-ig) Pécsi Városi Közlekedési Vállalat volt. Később 1950. novemberéig Pécsi Közlekedési Községi Vállalatra, majd (1950. novemberétől 1964. április 01-ig) Pécsi Közlekedési Vállalatra változott a név. Az újjáépítés 1951-ig tartott. Autóbuszok érkeztek többek között a BSZKRT-től (BKV elődje), a Magyar Vasútforgalmi Rt-től, a Mogürttől, a Maszovlettől és Kovács Mihály rákoshegyi magánfuvarozótól (államosítás miatt).

A járatok további beindulása 1951-ig:

  • 1948. április 11: Széchenyi tér - Kokszmű
  • 1948. október 01: Széchenyi tér - Bálics
  • 1948. november 22: Széchenyi tér - Nagymeszes (Engels úton)
  • 1949. április 30: Széchenyi tér - Postvölgy - Nagyárpád
  • 1949. január 30: Nagymeszes - Szabolcsfalu
  • 1949. június 01: Széchenyi tér - Tettye (Székely B. úton át)
  • 1949. május 20: Széchenyi tér - Mártírok útja, valamint
  • ugyanebben az évben indultak el a kék-ezüst autóbuszok a Donátusba (1950.07.22), Vasasra (1952) és Pellérdre (1950.06.04) 1955-től közlekedik nyaranként a mecseki körjárat.

A város közlekedését továbbra is a centralizáció jellemezte. A vonalhálózat dinamikusan fejlődött: 1952-53-ban új vonalakat nyitottak Kozármislenybe, Nagykozárba, Keszübe és Kővágószőlősre, napi 4 járatpárral. Később 1957 szeptemberében - amikor az utazási igények jelentősen megnőttek - ezeket a járatokat átadták az AKÖV-nek. 1955 augusztusától járt autóbusz Szentkútra. 1956-ban a Vasas II-i járatot bővítették, illetve meghosszabbították Somogyba, valamint a Petőfi aknáig és Hirdig.

Ugyanekkor került meghosszabbításra a Hősök terei járat az István-, illetve Béke aknáig, az ottani bányaüzemek felfutása miatt (bányászjáratok). 1956. szeptemberében átadták az első háztömböket a Hajnóczy utcában, ekkortól vált jelentőssé az utazási igény Uránvárosba. 1958. áprilisától már közlekedtek ide autóbuszok, napi 8 járatpár, majd hétről hétre növelték a menetek számát, 1958. év végére már 26 járatpár közlekedett. 1958. január 08-tól a Kokszműves vonalat a Hőerőműig meghosszabbították, valamint új vonalakat nyitottak Borbála telepre (1958.01.08). Az autóbuszok száma 1958 végén 51 db volt. 1960. augusztus 31-én a villamosvasút megszűnésével új számozási rendszert vezettek be, mely 1987-ig volt érvényben.

Új járatok:

  • 30-as, Főpályaudvar - Kürt u. 1960. szeptember 01.
  • 39-es, Széchenyi tér (1962. július 05.) - Kossuth tér - Kertváros
  • 40-es, Uránváros - Kossuth tér 1960. november 16.
  • 11-es, Kossuth tér - Széchenyi akna 1964. szeptember 01.

A vonalhálózatot úgy próbálták kialakítani, hogy a centrális jelleg megszűnjön. Három helyen létesült decentrum: Kertvárosban az Árnyas utca, Táncsics M. utca találkozásánál, a Zsolnay gyárnál és a Főpályaudvaron. A Széchenyi tér központi szerepe a tömegközlekedésben csökkent, 1960-tól már csak a temetői és a mecseki időszakos járatok indultak innen, a többi járat csak áthaladt a téren.

1962. július 25-én új autóbusz-állomás létesült Újmecsekalján, majd november 26-án a Kossuth téren adták át az új decentrumot. 1963-ban a nagyobb befogadóképességű autóbuszok üzembe helyezése ellenére nagy volt a zsúfoltság a városi járatokon. 1964-ig - noha erőteljesen fejlődött a vonalhálózat és az autóbuszpark - egyre inkább jelentkeztek fennakadások a személyszállításban. Gyakoriak voltak a zsúfoltságok a kocsihiány miatt.

Miközben az autóbusz-állomány az 1958-as 51 db-ról erre az évre 109-re nőtt, a javítóműhely kapacitása nem bővült.1964 április 1-jén a PKV-t beolvasztották a 12-es számú AKÖV-be. Az egyesülés után a személyszállítási feladatokat sokkal optimálisabban tudták ellátni a városban. A kis befogadóképességű kocsikat( IK -31) nagyobbakra cserélték (IK 66), és ha kocsihiány volt a helyi üzemnél, a jóval több kocsival rendelkező távolsági forgalom be tudott segíteni a helyi üzemnek. 1964 végén további új járatok indultak, többek között Pécsújhegyre (17-es) és a Tüdőszanatóriumhoz (44-es).

Ekkor már 4 db csuklós autóbusszal rendelkezett a város, ezek az Újmecsekalja - Fehérhegy vonalon közlekedtek, valamint kísérleti jelleggel 1961-től 1965-ig pótkocsis autóbuszok is üzemben voltak a 32-es (Főpályaudvar - Hőerőmű) és a 10-es (Újmecsekalja - Fehérhegy) vonalon.

A városi kocsipark a nagy igénybevétel miatt leromlott, az őszi és téli túlterhelést nem bírta. 1964. április 1-jén, az egyesülés időpontjában, a PKV 109 db autóbusszal rendelkezett. Az új vállalatvezetés a forgalom megjavítására hatékony intézkedéseket tett. A már selejtezésre érett IKARUS 30-as kocsik helyére IKARUS 620-, 630 és 66-os típusú kocsikat állítottak be, s gyors ütemben újították fel a kocsipark nagy részét. Elsőként városrendezési és idegenforgalmi okokból meg kellett szüntetni a Széchenyi téri indító-és végállomást.

Az egyesülést követően további jelentős változások következtek: folyamatosan bevezetésre kerültek a kalauz nélküli perselyes járatok, valamint 1965 tavaszán elkezdődött a komplex telep építése a volt vásártér helyén, melynek átadása 1966-tól több lépcsőben történt. 1965. május 06-án, az ún. átmérős járatokat kettéválasztották: a nyugati, északnyugati városrész járatai Újmecsekalján, az északkeletié pedig a Kossuth téren kaptak irányító helyet. 1966. május 08-án számozás nélküli próbajárat indult a Kossuth térről az új vásártérre, vásári napokon, mely 1966. október 01-től rendszeres járatként -39/A jelzéssel- közlekedett. 1966. december 01-től a pécsbányai járatok útvonala módosult (Rákos L. utcán át közlekedik), ill. új viszonylatok létesültek, mert a Marx utat végleg le kellett zárni a forgalom elől, aláfejtés miatt. Ebben az évben került csuklósításra a 40-es, a 10-es, majd következő évtől a 27-es vonal. Így összesen már négy vonalon közlekedtek (620-as- és FAÜ-) csuklós autóbuszok.

1968. őszén a Kossuth téri pince-beszakadások miatt az innen induló járatokat ki kellett "költöztetni" a 48-as térre, ill. a Majláth utcába. 1968. december 19-én elkészült a kibővített vásártéri decentrum, a régi kertvárosi fordulótól a 39-es járat végállomása ide került, mellyel egy időben megtörtént a vonal csuklósítása. 1969. október 01-én nyílt meg a keleti városrész új autóbusz-végállomása. Ezen a napon a meglévő 37 viszonylatból 24 változott meg: a Budai állomásra kerültek a vasasi, az István aknai, a bálicsi és a donátusi járatok, a Főpályaudvarra a pécsbányai és az újhegyi járatok, a felújított Kossuth térre pedig visszakerültek a mecseki és a kertvárosi járatok, ill. a 40-es. A szabolcsfalui járat irányító helye Újmecsekaljára helyeződött át, valamint új tehermentesítő járat indult Újmecsekalja és az új Budai állomás között, 28-as jelzéssel. 1970. szeptember 1-jén névváltozáson ment át a 12-es AKÖV, az új név: 12-es számú Volán. Ekkor az autóbusz-állomány 122 db-ot számlált, ebből 47 db volt a csuklós. A szóló állományt javarészt Ik-620-asok alkották.

1972. karácsonyán kerültek átadásra az első panelházak Kertvárosban (1990-ig Lvov-Kertváros a városrész neve). Ekkor még talán csak a tervezők sejtették, hogy itt egy 70 ezres "alvó városrész" felépítése kezdődött. 1973-ban érkezett a városba az első 15 db Skoda gyártmányú autóbusz, melyeket később még 29 db követett. Üzemben 1983-ig voltak. 1974-ben a Vásártér - Raktárbázis - Vásártér viszonylatban új körjárat indult 18-as jelzéssel, a 32-es irányító helye a Főpályaudvarról Újmecsekaljára helyeződött át (a vonal csuklósítása is ekkor történt meg), valamint a 26-os járat új forduló-állomást kapott a II-es rakodónál (korábban a pellérdi elágazásnál fordultak a buszok). Az autóbuszokon ekkor folyamatosan vezették be az automatás jegykiadó rendszert, míg 1977. 09. 05-én teljesen megszűnt a kalauzos járatközlekedtetés.

1975. október 22-én készült el az új kertvárosi autóbusz-állomás, de átadása csak 1976. 08. 22-én történt meg, mert az út csak ekkorra "ért" oda. A vásártérről ide csoportosították át a járatok indító helyét. 1976. augusztus 31-én ideiglenes távolsági autóbusz-állomás létesült a Bacsó Béla utcában, ezért a régi Piac téri távolsági pályaudvarról a Főpályaudvarra került a 41 és a 42-es járatok végállomása. 1976. év végén megérkeztek az első Ik-260-as és 280-as autóbuszok, megkezdődött az autóbusz-állomány cseréje, amely 1983-ig tartott, amikor is csak Ik-260-as és 280-as alkották az autóbusz-parkot.

1980-ig az összes régi Ikarust ("rozsdás"), 1983-ig pedig az összes Skodát törölték az állományból. 1976. november 29-én hosszabbították meg az újhegyi járatot a Hamvas utcai fordulóig, 1977. június 01-én a 27-es járatot a Dózsa Gy. utcai fordulóig, de a 70-es években még sok helyen létesült új buszforduló (Misinatető, Havihegy, Deindol, Reménypuszta). 1977. február 01-én indult el a 19-es (Újmecsekalja - Lvov-Kertváros) és a 29-es járat (Budai állomás - Lvov-Kertváros). A 32-es meghosszabbításra került a Hőerőműtől a Baromfifeldolgozóig. A 39-es hurok-járat lett és a Táncsics M. utcán át közlekedett, ezért új temetői járat indult 39/B jelzéssel a Kossuth tér és a Temető között.

1978. szeptember 22-én új hurok-járat indult a Kossuth térről 33/A jelzéssel, ezt megelőzően a 36-os és a 33-as járatok vonalvezetése változott, igazodva a felépült mecsekoldali lakótelep igényeihez. Ez évben megszűnt a 47-es járat, és a 10-es meghosszabbításra került Fehérhegytől Szabolcsfaluig. 1979. december 06-án vették birtokba az autóbuszok a város új decentrumát a Nevelési Központnál, és ezen a napon indult útnak - a város mai napra második legforgalmasabbá vált járata - a 16-os (ma 6-os). Ezen a napon Lvov-Kertvárosból ide került a 29-es végállomása.

1980-ban - a második pécsi felüljáró átadásával - indult az 1-es járat Újmecsekalja és a Nevelési Központ között (ekkor megszűnésre került a 18-as és a 19-es járat), valamint a 48-as (ma 38-as) meghosszabbításra került Feketehegytől Lámpásvölgyig. 1981. szeptember 01-én indult el a mára szintén igen forgalmas járattá vált 47-es (ma 7-es) a "nevelésiből" a belvárosba, a 16-oshoz hasonlóan hurok-járat formájában.

1982-ben indult újra a sokáig szüneteltetett patacsi járat, 25-ös jelzéssel Újmecsekaljáról. 1985-től újabb névváltozás következett: megalakult a Pannon Volán.

1984. november 26-án új járat indult a Malomvölgyi városrészbe, 18-as (ma 61-es) jelzéssel, valamint a forgalmasabb vonalakon gyorsjáratok lettek forgalomba állítva. 1986. december 1-jén a Kossuth téri decentrum megszűnt, és a járatok a kibővített Főpályaudvari állomásra kerültek a 36, 37-es járatokkal együtt, melyek eddig a Budai állomásról indultak. A 39/A és a 40-es viszonylat hurok-járattá alakult át. 1986. december 15-én új járat indult az Illyés Gyula utcába is.

1987. január 1-jétől új számozási rendszert vezettek be, amely a mai napig érvényben van. A viszonylatszámokat olyan elgondolás szerint csoportosították, hogy a fő vonalak ki lettek emelve, és egy jegyű számot kaptak, a mellékvonalak pedig két számjeggyel, számcsoportonként, az adott decentrumhoz lettek rendelve. A Budai állomás a 10-es, Uránváros a 20-as, a Főpályaudvar a 30-as és 40-es, Kertváros az 50-es, ill. a Nevelési Központ a 60-as számcsoportot kapta. A 80-as számcsoportba tartoztak az úgynevezett "M-es" (munkás) járatok (főleg bányász), és az irányító helyhez nem tartozó járatok (80, 81). Az új számozási rend bevezetésével több vonal korrekciója is megtörtént: a 3-as járati útvonalát meghosszabbították, a 31-es vonalát a Felsővámház utcából a Zsolnay V. útra helyezték át, és a 40-es járat az Ady Endre utca helyett a Felsővámház utcán át közlekedett. 1987. február 23-ától az 1-es is hurok-járat lett.

Erre az időszakra tehető egyébként a "csúcs" a helyi közlekedés történetében. Ebben az időben volt a legtöbb indított járat (még a bányaüzemi járatok mind közlekedtek), ekkor volt a legtöbb autóbusz állományban (181 db!), a legtöbb utast is ebben az évben szállította el a cég. Ugyancsak 1988. szeptember 12-én indult az M89-es Kertvárosból a Dózsa György utcába.

1993. január 1-jétől a közlekedési társaság elnevezése Pannon Volán Autóbuszközlekedési Rt-re változott, majd ugyanebben az évben megalakult a Pécsi Tömegközlekedési Rt.

Pécs város tömegközlekedésének története 1993-tól

A Pécsi Tömegközlekedési Rt.-t Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Pannon Volán Rt. alapította 1993.április 1-jén (54-46% részaránnyal), 472 millió Ft alaptőkével. Csaknem 10 évvel később, 2002-ben - a tulajdonosi szerkezet átalakítása után – társaságunk Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának kizárólagos tulajdonába került.

Pécs város közigazgatási területén teljes körűen látjuk el a helyi közforgalmú autóbuszos személyszállítási tevékenységet.

Társaságunk, kiemelt figyelmet fordítva az utasok minőségi kiszolgálására, a közlekedés biztonságát szem előtt tartva új járművek beszerzését és a meglévő járműállomány motorjainak korszerűsítését jelentős számban valósította meg, ezáltal biztosítva az európai uniós környezeti normáknak való megfelelést. 1999. szeptemberében adtuk át ünnepélyes keretek között a város lakosságának az első 22 Mercedes autóbuszt.

2001 tavaszán megnyitottuk új, korszerű, belvárosi ügyfélszolgálati irodánkat. A Millennium Üzletház földszintjén található irodában információt kaphatnak utasaink az utazással, menetrendváltozással, biztosítással, utazási feltételekkel kapcsolatban.

2002. augusztusában átadtuk az utazóközönségnek a város nyugati – keleti tengelyének fő közlekedési csomópontjaiban újjáépített végállomásokat.

2002-től a város három különböző pontjáról könnyítettük meg a munkába, iskolába járást azáltal, hogy új gyorsjáratokat indítottunk a város peremterületeiről a belváros irányába és az országban elsők között indítottuk be a mozgáskorlátozottak közlekedését segítő járatokat.

A tájékozódás megkönnyítésére új, a kor követelményeinek megfelelő utas-tájékoztató rendszert (GPS) helyeztünk üzembe, melynek segítségével az autóbuszokon korszerű utastájékoztatás működik, mely nemcsak általában az utasok, hanem a fogyatékkal élők utazását is megkönnyíti. A GPS rendszer alkalmas az Interneten keresztüli utas-tájékoztatásra is, vagyis a buszok pillanatnyi helyzetét elektronikus térképen is meg lehet tekinteni.

A Pécsi Közlekedési Rt. fejlesztéseit egyrészt saját erőből, másrészt önkormányzati támogatásból valósította meg.

2003-ban társaságunk neve Pécsi Közlekedési Rt.-re, míg színvilága - a tulajdonoshoz való kötődés egyértelmű kifejezéseként – kék-sárga színűre változott.

2006. márciusától közlekedési társaságunk cégneve Pécsi Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaságra (PK Zrt.) módosult.

2006. szeptember 1-jén társaságunk – önkormányzati és európai uniós támogatást is igénybe véve - átadta az utazóközönségnek az új Kertvárosi Autóbusz-pályaudvart. Az állomás átadásával egyidejűleg 15 új, környezetkímélő Mercedes autóbuszt is forgalomba állítottunk.

Pécs M.J.V. Önkormányzata 2008. márciusában határozatot hozott a tulajdonában lévő cégek egységes vállalatirányítási rendszerének kialakításáról. Ennek következményeként a Pécsi Közlekedési Zrt. a Pécsi Városüzemelési és Vagyonkezelő Zrt. tulajdonába került.

2008. novemberétől társaságunk tulajdonosi struktúrájában jelentős változás következett be, amikor is a Mecsekbusz Kft. – 1 milliárd Ft-os törzstőke-emelést végrehajtva – megszerezte a kisebbségi tulajdonosi és a menedzsmentjogokat, illetve lehetőséget kapott a további tőkebevonásra is.

A PK Zrt. autóbusz-állománya jelenleg 171 db autóbuszból áll. Ma Pécsett 78 db Ikarus és 93 db Mercedes típusú autóbusz szállítja az utasokat (2008-ban 63 millió főt) a 160,8 km hosszúságú vonalhálózaton.

Vissza az oldal tetejére

Ügyfélszolgálat: +36 72 510 993, Diszpécser központ: +36 72 224 654, E-mail: Készítette: Délnyugat